Tai Chi vagy Taiji? – A név körüli káosz boncolgatása

Tai Chi vagy Taiji? – A név körüli káosz boncolgatása
A tai chi napjaink egyik legszélesebb körben gyakorolt harcművészeti ága. Világszerte számtalan gyakorló ismétli ezeket a tradicionális mozdulatokat az egészség, az önvédelem és a lelki béke érdekében. Ugyanakkor, ahogy a tai chi globálisan egyre terjed, annak helyesírása szinte nevetséges módon frusztráló. Kína nagyra becsült, lágy stílusú harcművészetének két fő írásmódja terjedt el: tai chi chuan és taijiquan. Mindkettő helyes, ám zavaró, hogy léteznek egymás mellett. Ezek pusztán különböző romanizációs rendszerek eredményei.
A kínai nyelv logografikus – azaz írásjegy alapú, nem pedig alfabetikus. Míg az angol nyelv 26 betűből építi fel a szavait, a kínai írás több mint 5000 karaktert használ. A tradicionális kínai írásban a tai chi neve: 太極拳 – azaz a most tárgyalt helyesírás egy átírási forma.
Ez az egyszerű válasz.
De a kínai kultúra olyan, mint egy kínai doboz – minden kinyitott dobozban egy újabb rejlik. A mélyebb megértés érdekében kinyitjuk a „tai chi” (vagy „taiji”) rejtett dobozait.
ST
by Szalai Tamás
 
A Nagy Végső Ökölvívás
A legelterjedtebb forma a tai chi chuan. 
Egy gyors Google-keresés 230 millió találatot ad rá. Ezzel szemben a taijiquan mindössze kb. 1,7 milliót, noha ez a forma az akadémiai és tudományos publikációkban használatos, mert a pinyin rendszert követi – az 1950-es években bevezetett hivatalos mandarin átírási szabványt.
A „tai chi chuan” dominanciája a Wade-Giles rendszerre vezethető vissza, amely a 19. század közepéről származik. 
Ott így írták: t’ai chi’h ch’üan. 
Ez a forma idővel leegyszerűsödött, mivel az írógépeken nem volt ü betű (az umlautos „ü” ugyanis csak kevés nyelvhasználó számára ismert, mint a német vagy magyar nyelvben). Végül az umlaut eltűnt, majd a második „h” is – így lett belőle tai chi chuan.
CH, J vagy Q? – A fonetikai rejtélyek
A „CH” és „J” hangokat azonos szájformával képezzük – csak a hangképzés kezdete tér el. Próbáld ki: váltogasd a „CH” és „J” hangokat, és észreveszed, hogy a nyelved és az ajkad nem változik – csak az, mikor kapcsolod be a hangszálakat. A mandarinban a „chi” (vagy „ji”) e kettő között helyezkedik el.
A „Q” hang még zavarosabb. A pinyinben ez egy speciális „CH”-hangot jelöl – de nem olyan, mint az angol „quarter” vagy „quill”. A kantoni nyelvben viszont lehet, hogy épp ezekhez hasonlít. A tanács: maradj a „CH” hangnál, ne rágódj rajta.
Ugyanez igaz a qigong esetére is.
ST
by Szalai Tamás
 
Kantoni átírás, Yale-stílusban
A legkorábbi kínai bevándorlók többsége déli, kantoni anyanyelvű volt – nem mandarin. Bár a kínai írás közös, a két nyelv teljesen különbözően hangzik. A Yale-átírás a kantoni fonetikát követi – például a tai chi: taai gik kyun formában jelenik meg. Ez a „kyun” közelebb áll a „Q” hanghoz – de ne bonyolódj bele.
Mit jelent a név?
A „tai chi chuan” hagyományos fordítása: „A Nagy Végső Ökölvívás”.
Tai (太): nagy, túlzott, végső – innen a „nagy” vagy „végső” jelentés.
Chi (極): szintén „nagy, végső”, de a hangsúly a pólusok egyesítésén van.
Chuan (拳): ököl – átvitt értelemben harcművészeti stílus.
Ha a „chuan” elmarad – ahogy nyugaton gyakran előfordul –, akkor már nem harcművészet, hanem taoista filozófiai fogalom. Ugyanakkor a köznyelvben ma már mind a kínaiak, mind a nyugatiak „tai chi”-ként utalnak a harcművészetre is.
ST
by Szalai Tamás
 
Tai Chi kontra Tai Chi Chuan
A „tai chi” valójában a yin-yang filozófiai rendszer neve.
Egyszerűsítve: először volt a wuji (無極) – az üresség. Amikor ebből valami megszületik, megjelenik a dualitás: valami és semmi. Ez a tai chi, vagyis taiji – ugyanaz a ji karakter, mint a wuji szóban.
Ez a „ji” jelentheti a gerincoszlopot, de inkább az ellentétpárok tengelyeként kell érteni: yin és yang, üres és teli, sötét és világos – az egymást kiegészítő ellentétek egysége.
A tai chi chuan harcművészetként ennek a taoista világszemléletnek testet öltött formája, mely az önvédelmet szolgálja. Szigorú értelmezésben tehát: tai chi ≠ harcművészet, hanem taoista elv. Ám a nyugati nyelvhasználatban már összemosódott a kettő.
A „tai chi” Google-keresésre 3,93 milliárd találat jön. A „taiji” nélküli „quan” (azaz a puszta filozófiai fogalom) csak kb. 11 milliót – ám ebbe beleszól egy japán város neve is: Taiji, amely hírhedtté vált a delfinvadászatáról a The Cove című Oscar-díjas dokumentumfilm után. Ha tehát „taiji”-ra keresel, delfinekkel is találkozol, nem csak „push hands”-szal.
ST
by Szalai Tamás
 
Hagyományos vs. Egyszerűsített írásjegyek
És akkor ott van még a kétféle kínai írásmód. Az 1950–60-as években Kína egyszerűsítette a karaktereket, hogy növelje az írástudást.
A „tai (太)” és a „chuan (拳)” karakter változatlan maradt.
A „chi” (極) viszont egyszerűsödött: 极.
Mindkettő ugyanazt a gyökeret tartalmazza – a bal oldalon lévő négyleveles vonás a mu (⽊), ami fát jelent. Ez talán a gerenda, oszlop jelentéséhez köthető.
A kínai diaszpóra egy része elutasítja az egyszerűsített karaktereket, mivel azokat a kommunista reformok hozták. 
Tajvan például szigorúan a tradicionális íráshoz ragaszkodik. De a hivatalos dokumentumokban, tudományos és politikai környezetben az egyszerűsített írásmód a standard.
ST
by Szalai Tamás
 
Mi lesz a jövő?
Az első generációs kantoni bevándorlók a túlélés érdekében alkalmazkodtak – ma már ők sem hirdetik magukat „taai gik kyun” mesterekként. Ők is „tai chi”-t mondanak – ahogy 3,9 milliárd Google-felhasználó is.
Talán egyszer a „taiji” kifejezés válik uralkodóvá a köznyelvben is. De amíg ez nem történik meg, ne ragadjunk le a helyesírásnál – a lényeg maga a gyakorlás.
ST
by Szalai Tamás
 
És mióta hívják ezt a harcművészeti stílust Taijiquan-nak? 
blog.fehermajom.hu
A „Tai Chi Chuan" (Taijiquan, 太极拳) elnevezés kialakulása és története
Bevezetés  A Tai Chi Chuan kínai nevén Taijiquan (太极拳) egy tradicionális kínai belső harcművészet, amelynek elnevezése és értelmezése hosszú történeti fejlődés során alakult ki. Bár a művészet gyökerei több évszázadosak, maga a „Tai Chi Chuan" név meglepően későn, csak a 19. század folyamán jelent m
ST
by Szalai Tamás
 