
A kínai belső stílusú harcművészetek sokszor misztikusnak és rejtélyesnek tűnnek. Próbáljunk meg, néhány gyakori félreértést és tévhitet megvizsgálni, amelyek a nyugati világba történő fordítás során alakultak ki.
A hetvenes években, széles körben elterjedt tévhit volt, hogy a tai chi és a chi kung „chi" szava ugyanazt jelenti. Mivel a két művészet kapcsolódik egymáshoz, ez a feltételezés természetes – de teljesen helytelen.
A tai chi (太極) és a chi kung (氣功) a két legelterjedtebb átírási forma ezekre a nagyra becsült kínai művészetekre
Amikor ezek a hagyományok először megjelentek a nyugati világban, a kínai karakterek romanizációjára még nem létezett formális rendszer, ezért az átírás pusztán a hallott hangok alapján történt. Sajnos a latin ábécé nem képes minden kínai hangot pontosan lefedni – ráadásul a tónusok sem jelentek meg.

Bár a „tai chi" és „chi kung" formák a mai napig elterjedtek, főként a megszokás miatt, időközben változások történtek.
Az 1980-as évek közepétől az Egyesült Nemzetek is elfogadta a pinyin rendszert, amelyet eredetileg Kínában fejlesztettek ki az 1950-es években. 2009-re még Tajvan is hivatalosan elfogadta.
Pinyinben a helyes írásmód: taiji és qigong, így világosan elkülönül a ji és a qi jelentése. A pinyinben alkalmazott diakritikus tónusjelölések (tàijí és qìgōng) tovább növelik a különbséget:
Ahogy a pinyin lassan tért hódít, a qigong kezdte felváltani a chi kung használatát. Ám a nyugati világban a qigong kevésbé vált ismertté, mint a tai chi, így a chi kung írásmód sokkal kevésbé gyökerezett meg.
A „tai chi" forma máig dominál, mert mélyen beágyazódott a popkultúrába.
A laikusok gyakran keverik össze a tai chi-t és a qigongot. Nem teljesen tévednek – de nem is teljesen igazuk van.
A qigong a tai chi gyakorlásának egyik fő eleme. Viszont a tai chi egy harcművészet – pontosabban a tai chi chuan (太極拳), vagy pinyinben taijiquan.
A chuan (拳) szó jelentése: „ököl" – harcművészeti stílust jelez.
Ugyanúgy, ahogy a Shaolinquan vagy a Wudangquan is harcművészetek.
Vagyis mindkettő önvédelem – csak más értelemben.
A tai chi hangsúlyosan a qi áramlására épít: a helyes energiaáramlás tükröződik a mozdulatok nyugalmában és központosítottságában.
A hétköznapi szemlélő többnyire ezt látja – a harci technikák rejtve maradnak.
A „tai chi" rövidítés tovább bonyolítja a képet: ha elhagyjuk a „chuan"-t, akkor szigorúan véve nem a harcművészetet jelöljük, hanem egy taoista filozófiai elvet.
Mindez még bonyolultabb, mert a kínai anyanyelvűek is gyakran egyszerűen csak „tai chi"-t mondanak – ez tehát nem fordítási hiba, hanem szokás.
A népszerű legenda szerint Yang Luchan (楊露禪, 1799–1872) tanította a császári családot, és a harci technikákat „megszelídítette", hogy egészségfejlesztőbb legyen.
Így jött létre a Yang-stílusú Tai Chi, amely ma a világon a legelterjedtebb forma.
A 20. században a tai chi világszerte ismertté vált, elsősorban egészségmegőrző gyakorlatként.
Hitgyógyítás, telekinézis, telepátia határterületei
Terápiás célokat szolgáló gyakorlatok
Vitalitás és hosszú élet elősegítése
Harci célú technikák
Másrészt a qigong nem feltétlenül harci gyakorlat.
Léteznek harci célú qigong technikák (kemény qigong), például:
Ám a legtöbb qigong egészségmegőrző célú: vitalitás és hosszú élet elősegítésére szolgáló programok.
Mások öt kategóriát különítenek el:
Fontos: a kategóriák nem zárják ki egymást.




Léteznek Tai Chi Qigong gyakorlatok is, amelyek célja a qi keringés javítása és a tai chi gyakorlásának támogatása.
Bár ezek kifejezetten a tai chi gyakorlásának támogatására készültek, önálló qigong programként is végezhetők.
Ahogy a tai chi és a qigong terjed a világban, a fordítások egyre finomabbá válnak, és a megértés is mélyül.
Remélhetőleg a közeljövőben világszerte felértékelődik ez a két időtlen értékű hagyomány – az egészség, a hosszú élet, és olykor egy jó kis földre vitel érdekében.