„Az északi mélységekben él egy hal, melynek neve Kun. Mérete számtalan li hosszúságú. Ez a hal madárrá változik, melynek neve Rok. Háta számtalan li széles. Amikor repülésre emelkedik, szárnyai úgy borítják be az eget, mint a lecsüngő felhők. A tenger mozgásba lendül, ahogy a madár a déli mélységekbe, a Mennyei Tóhoz készül vándorolni.

Qi Xie feljegyzései a különös jelenségekről így szólnak: „Amikor a Rok a déli mélységekbe költözik, a víz 3000 li hosszan felkavarodik, miközben a Rok 90 000 li magasra emelkedik egy forgószélben, amely hat hónapig fúj.” Ami a porörvényeket, porszemeket vagy az élőlények egymásra lehelt lélegzetét illeti – vajon az ég kékje a maga eredeti színe? Vagy csak azért tűnik annak, mert megközelíthetetlenül távol van? A Rok nézőpontja fentről épp olyan, mint a miénk lentről.

Ha a víz nem gyűlik elég mélyre, nem bírja el egy nagy hajó súlyát. A földre öntött csésze víz elegendő ahhoz, hogy egy mustármag hajóként lebegjen rajta. De ha magát a csészét próbáljuk a vízre tenni, az megfeneklik, mert a víz túl sekély, a „hajó” pedig túl nagy. Ugyanígy, ha a szél nem gyűlik elég magasra, nem tudja megtartani a hatalmas szárnyakat. Ezért 90 000 li magasságban a szél a Rok alatt fekszik, és csak ekkor képes felemelni. A kék ég a háta mögött, és semmi sem állja az útját – ekkor indul dél felé.

Egy kabóca és egy fiatal galamb kinevette a Rokot, mondván: „Amikor mi repülni indulunk, az Eperfáig vagy a Szantálfáig jutunk. Néha még oda sem érünk, és vissza kell fordulnunk a földre. Hogy mehetne bárki 90 000 li-re dél felé?” (Ha kimegyünk a mezőre egy napra három étkezéssel, ugyanúgy jóllakva térünk vissza. Száz li-re menve már éjszakára meg kell őrölnünk a gabonát az útravalóhoz. Ezer li-re három hónapra való készlet kell. De mit tudhat erről ez a két féreg?)”