88 Big Frame formagyakorlat
Ez a blogbejegyzés egy személyes beszámoló a Tai Chi Chuan - 88 Big Frame formagyakorlat tanulásáról. Része egy vizsgaanyagnak, egy elméleti tudás ellenőrzésnek, melynek leadása egy nagy utazás végét jelenti.
ST
by Szalai Tamás
A 88 forma kihívásai és felfedezései
A 88 forma tanulása életem egyik legnagyobb kihívása.
Mindezt jelen időben.
És, a jövő idő használata sem lenne túlzás.
Több harcművészeti stílussal találkoztam életem során, több formagyakorlat elsajátítása van a hátam mögött. Sok formagyakorlat nyűgözött le akrobatikus mozdulataival, vagy épp ellenkezőleg, lecsupaszított egyszerűségével, lényegre törésével. Ezen mozdulatok, formák elsajátítása, harci alkalmazása, a mozdulatok finomítása sosem okozott gondot, fejtörést, a testem gyorsan alkalmazkodott az új kihívásokhoz, mozdulatokhoz.
A Tai-Chi gyakorlásával viszont egy új világ nyílt ki számomra a harcművészetek gyakorlásában. Egy olyan komplex és összetett rendszert sikerült megismernem, (pontosítás: a felszínét kapirgálnom), melyhez hasonlóval eddig én nem találkoztam.
A mozdulatok mélysége, a mozdulatok helyes végrehajtása, a belső munka és figyelem, a teljes test és elme ilyen szintű koordinálása elképesztő feladat elé állított.
Mikor először kezdtem el a 88 Big Frame - Tai Chit a hozzá és vele egybetartozó (és már én is látom, a Tai Chitól szét,- és el nem választható) Nei Gung gyakorlatokat gyakorolni, a Chi fogalma misztikus és nehezen megragadható volt számomra.
A harcművészetek világában korábban megszoktam, hogy az erőt fizikailag érzékeltem: az izomfeszülés, a mozdulat sebessége és az ellenfélre kifejtett nyomás, ütés, rúgás mindig „kézzel" fogható volt.
A Tai Chi és kifejezetten a 88 Big Frame gyakorlása azonban rávilágított arra, hogy létezik egy láthatatlan valami, mely egy teljesen más minőségű mozdulatok forrása.
Az áttörés és a tanulási folyamat
Az elmúlt pár éves utazásban, végig kisért rengeteg sikertelen gyakorlat, sok csalódás, hogy „én nem érzek semmit", hogy „biztos bennem van a hiba", és néha felmerült bennem az is, hogy az egész csak egy nagy „humbug".
Egy nyáron, a Háromkincsvölgyében jött el az áttörés.
A több napos, folyamatos gyakorlás megnyitotta azokat a csatornákat, melyek eddig zárva voltak előttem. Köszönhetően annak, hogy a testem-lelkem átkapcsolt az azóta is nehezen reprodukálható „Tai-Chi üzemmódba", hozta el életem meghatározó élményét. Gyereként rohangáltam edzőtársaim között, hogy megvan, érzek valamit, ami más, érzem benned, érzem mindenkiben, de legfőként magamban!
A jelenleg tanult formagyakorlat, a 88 forma, a Big Frame, a Nagy Keret megértéséhez eddig kevés volt az időm. Tanultuk, tanulgattuk és még évekig tanulni fogjuk.
Megtanultam?
Igen. Megvan minden mozdulat, százszor kielemezve oktató videókból.
Tudom-e? Ugyan, dehogy … 😁
Megkaptam és tökéletesen átadta Vadas Mihály a mozdulatsort, memorizáltam. Köszönöm.
Megkaptam a belső munka instrukcióit, megértettem. Köszönöm.
Ez volt a feladat. Erről szólt a képzés.
Mikor fogom TUDNI?
Mindennek eljön egyszer az ideje.
Tanítványok és közös fejlődés
Van 12 állandó tanítványom, akik második, de néha legfontosabb oktatóim. Lojálisak, hisznek a Tai Chi-ban, hisznek bennem, tetszik nekik, amit, - és ahogy tanítok.
Kitartásuk ösztönző, kisegít egy-egy nehéz nap után is.
Minden egyes mozdulat oktatása, annak sikeres végrehajtása közös öröm, és a Columbo-szerű, „még egy utolsó pillanatra álljunk meg, rakjunk bele még valamit" oktatási módszert igen megkedvelték.
Velük együtt tanulok, velük együtt fejlődőm én is a Tai Chi útján.
Egyszer majd eljön a pillanat, mikor megtanulták a mozdulatsort, és nem tudok már többet Columbozni sem, talán akkor, halkan, de büszkén kimondhatom majd:
Tudom, megtanultam.
De ez még idő.
A Tai Chi mélyebb jelentősége
Én úgy érzem, csak kapirgáljuk azt a tudást, és szeretnénk elsajátítani azt, melybe évszázadok tudását, tapasztalatát sűrítették, töltötték fel rejtett, kódolt üzeneteikkel öreg mestereink.
Kétségbeesetten(?) próbálunk a 21. század minden súlyával, szerzett és/vagy örökölt traumáink birtokában egyensúlyba kerülni a testünkkel, önmagunkkal, melyhez kaptunk egy nagyszerű eszközt: a Tai Chi-t.
Ilyenkor jutnak eszembe Vadas Mihály gondolatai, melyet sosem felejtek:
A folyamatos figyelem, a koncentráció, a fegyelmezettség, a nyugalom, a lazítás, az energia gyűjtése, irányítása, felhasználása melyet a gyakorlatok elvégzése igényel, óhatatlanul kihat a civil éltünkre is. Az energiáink kordában tartása, birtokba vétele, irányítása csak látszólag a saját játékunk, és ne legyünk naivak, hogy ez csak ránk hat.Ez a munka, és ennek a változásnak eredménye hatással van a családunkra, barátainkra, kollégáinkra, ezáltal megítélésünkre, lehetőségeinkre, jövőnkre, sorsunkra és nem érzem túlzásnak, az egész világra.
Pedig akkor azt gondoltam, ez nagy túlzás, felesleges nagy szavak a lágy mozdulatok mögül.
Ma már tudom, és tapasztaltam, hogy ez valóban így van, működik.
A Tai Chi jövője és globális hatása
Néha azon gondolkozom, ha Yang Chen-fu ma élne, és végig tekintene a világ problémáin, miként alakítaná át a formagyakorlatát, hogy az beilleszthető legyen a rohanó világunkba, de mégis kellő páncéllal, ellensúllyal vértezné fel a 21. század rohanó emberét.
Informatikusként, megkértem a ChatGPT-t, hogy képzeljen el egy olyan világot, melyben a világon mindenki Tai Chi-zik, Chi Kung gyakorlatokat végez. Milyen hatással lenne ez a világra?
Íme a válasza:
ilyen világban valószínűleg sokkal kevesebb stressz és feszültség lenne, mivel a taichi és a chi kung gyakorlása bizonyítottan csökkenti a stresszt és javítja a mentális egészséget. Az emberek közötti kapcsolatok mélyebbek és harmonikusabbak lennének, mert ezek a gyakorlatok fejlesztik az empátiát és a türelmet. Számos betegség, különösen a stresszel kapcsolatos problémák, mint a magas vérnyomás vagy a szívbetegségek, jóval ritkábbak lennének. A foglalkoztatásban előtérbe kerülnének az egészséggel és a wellness-szel kapcsolatos szakmák, például az alternatív gyógyászat, az oktatás területén pedig a taichi és chi kung oktatása.Ez a világ sokkal inkább az egyensúlyra és a békére épülne, ahol az emberek jobban odafigyelnek önmagukra és másokra. Ezáltal egy harmonikusabb és boldogabb társadalom alakulhatna ki.(…)
A taichi és a chi kung gyakorlása egy utópikus világban valószínűleg pozitív hatással lenne a geopolitikára, a vallások közötti feszültségekre, valamint a családokra és az emberi kapcsolatokra.A geopolitikai feszültségek enyhülhetnek, mivel ezek a gyakorlatok elősegítik a belső békét és az empátiát, ami kihat a nemzetközi kapcsolatokra is. A vallási konfliktusok csökkenhetnének, mivel a taichi és a chi kung filozófiája az egységre és az univerzális harmóniára fókuszál.A családokban és az emberi kapcsolatokban nagyobb harmónia és megértés alakulhatna ki. A taichi és a chi kung gyakorlása ösztönzi az együttérzést és a türelmet, ami erősítheti a családi kötelékeket és barátságokat. Ez a világ tehát sokkal békésebb és együttműködőbb lenne, mind a globális, mind a személyes szinteken.
Azt gondolom, részese lenni, birtokában lenni egy ilyen erejű eszköznek, melyet oktatókként tovább is adhatunk, igazi kiváltság és felelősség.
Hiszen nemcsak technikákat tanítunk, hanem egy olyan életfilozófiát és belső egyensúlyt is közvetítünk, amely túlmutat a gyakorlás keretein. Ezáltal hozzájárulhatunk ahhoz, hogy tanítványaink ne csak önmagukat, hanem a környezetüket is pozitívan alakítsák, és talán egy kicsit közelebb kerülhessünk ahhoz az utópikus világhoz, amelyről álmodunk.
ST
by Szalai Tamás